59 ÉVVEL KÉSŐBB
Adjon az Isten!
Október 23-án, a Szabadságharcra emlékeztek ország szerte.
Mozgalmunk parancsnokai Debrecenben találkoztak.
Először egy értekezletet tartottunk, majd koszorúzni indultunk.
Mint minden városban, itt is a főtéren, a „szépen” kialakított emlékmű környezetében zajlott a színpompás megemlékezés, melynek hangjait már messziről hallhatta mindenki.
Mi nem oda tartottunk!
A temetőbe vitt az utunk. Oda, ahol a Szabadságharc Hőseinek sírjai vannak.
Amikor megpillantottuk a sírhelyeket mindenkinek elszorult a szíve!
Az elhanyagolt - elhagyatott, kopott - mállott sírhelyeket látva felmerült a kérdés.
Ezt érdemlik azok az emberek, asszonyok és gyerekek, akik életüket áldozták a szabadságért?
Ezt érdemlik azok a hősök, akik becsületből szálltak szembe a hazugsággal, elnyomással, és az állig felfegyverzett Szovjet hadsereggel?
Ez a megbecsülés és egyben tisztelet jár minden Magyar Hősnek?
Fájó szívvel és elszorult torokkal, mély tisztelettel és könnyeinkkel küszködve helyeztük el a megemlékezés koszorúját a sírok között.
Úgy gondolom, mehettünk volna bárhová az országban. A megemlékezések mindenhol a főtereken, a gondosan kialakított parkokban, és az ott elhelyezett emlékműveknél zajlottak.
Mindenhol a hőseink megbecsüléséről, bátor tetteikről és azok feledhetetlenségükről szónokoltak.
De a sírok, a HŐSEINK sírjai mindenhol hasonló elismerést érdemelnek.
Ez ma Magyarország!
Ezt érdemlik 2015-ben, 59 évvel később azok, akik életüket áldozták a SZABADSÁGÉRT!
Szebb, Tisztább és Becsületesebb jövőt!
Nagy Dénes főparancsnok
