„CSALÁDLÁTOGATÁS”
Adjon az Isten!
Kellemes késő nyári napra ébredtünk, …. „családlátogatásra” nem is lehet jobbat kívánni.
Napok óta folyt az egyeztetés, mert egy biztos volt, menni kell!
Felkérés, meghívás, „családlátogatásra”, kávézásra, beszélgetésre…. nevezhetjük így is, de a lényegen nem változtat! Menni kell, mert problémák vannak.
Mint már oly sokszor sajnálatosan tapasztaltuk, vannak olyanok, akiknek az alapvető, normálisnak mondható egymás mellett élés íratlan szabályai nem mérvadóak és nem számítanak.
Ma reggel, beültünk a gépjárműbe, és elindultunk oda, ahol vártak minket.
Szívélyes fogadtatás után az udvaron ragadtunk, mert a panaszok és a „károk felmérése” beletelt egy kis időbe. De hát, a „meghívás” kávézásról szólt, így beljebb tessékeltek minket.
Beszélgetés közben, ismét az udvaron találtuk magunkat, ahol úgy döntöttünk, hogy a házigazdánkkal együtt elsétálunk a közeli Nemzeti dohányboltba egy kis utánpótlásért.
Nem megszokott járókelők lévén, kíváncsi szempárok kíséretében sétáltunk és beszélgettünk az üzletig.
Odaérve (mivel ez már a központban volt), hamar odajött egy-két érdeklődő (akiknek szimpatikusak voltunk), akikből egyre több lett, és így kialakulhatott egy kellemes és kötetlen beszélgetés. A távolabb maradóktól odaérkező szófoszlányok szerint, ők nem igazán őrültek a jelenlétünknek. De hát, mint mondani szoktuk: „Mindenki elvárásainak nehéz megfelelni, Mi nem is szeretnénk!” Egy jó fél óra elteltével visszaindultunk vendéglátónkkal, akivel egyetértettünk abban, hogy ez a kis séta mindenkinek hasznos volt…………..
Segíteni, alapvető dolog. Védelmezni olyanokat, akiknek a mindennapi élet már csak a keserűségről és a rettegésről szól, mindenkinek kötelessége.
De ahhoz, hogy segíteni lehessen bárkin is, fel kell vállalnia saját magát, ki kell álljon saját magáért!
Mások harcát Mi nem vívhatjuk meg helyettük, de minden segítséget megadunk ahhoz, hogy az harc, amibe belekényszerítették, ne legyen egyenlőtlen!
Szebb jövőt!
